Valahol a múlt ködében, talán 2007-ben lehetett, hogy útjaink keresztezték egymást Judittal, egy darabig egymás mellett haladtunk, aztán más irányba indultunk, de nem vesztettük egymást szem elől. E kötet novelláinak nagy részét már régebben olvastam, de van néhány számomra is új írás benne.Azt mindig tudtam, hiszen a kapcsolatunk nem szakadt meg teljesen, hogy Juditnak hatalmas képzelőereje van, ami a megfelelő mértékű szókinccsel párosítva mesék, versek, novellák, regények formájában tör elő.A Más világok című novellagyűjtemény ennek egyik ékes példája. Hogy mi vár rád, ha kinyitod a könyvet? Nos…A poén lelövése nélkül elmondhatom, hogy mindjárt az első mondatok felkeltik a kíváncsiságomat. Tényleg, mi is lenne, ha időnként módomban állna találkozni önmagammal? Pontosabban egy párhuzamos dimenzió-béli énemmel? Érdekes szituáció. Annyi minden történik a világban, amit nem tudunk, nem sejtünk, nem hiszünk el, vagy elképzelni sem tudjuk… Miért pont ez ne lehetne igaz? De mivel ez csak egy novella, a sok felmerülő kérdésre nem ad, nem adhat választ.Tizennégy rövid történet vezet minket téren és időn át, a képzelet szárnyán egyensúlyozva jó és rossz, utópia és disztópia között. Spirituális kérdések is felmerülnek a morális dilemmák mellett.Ki is a fejlettebb lény? A csatát vesztett, üres testből kiszabadult éteri lélek, vagy a testet használó, földhözragadt győztes?Mi a család szerepe a régmúltban és mi a távoli jövőben? És vajon amellett, hogy a család apraja-nagyja összegyűlik elbúcsúzni a százötven éves, ép és egészséges ükapától, akinek ennyi volt megszabva (mint mindannyiuknak abban a világban), és ebben a tudatban élte az életét (mint mindannyian abban a világban), békében, szeretetben, és ugyanilyen békében és szeretetben búcsúznak el tőle… vajon ez az ükapa maga hogyan éli ezt meg? Mert egyszer eljön az idő, amikor nem én kísérek, hanem engem kísérnek.Van-e bűnbocsánat embertől embernek, vagy csak a halál markában törik meg a büszkeség?Változtathatok-e a sorsomon, ha jól döntök bizonyos helyzetekben? Talán igen, de keveseknek adatik meg, hogy előre megtudhassák döntésük következményeit.Véletlen, avagy a gondviselés sms formájában vigyáz ránk?A legrövidebb novella alig fél oldalas, mégis elgondolkodtat: meddig vagyok hajlandó küzdeni a célomért, illetve eljön-e az idő, hogy inkább feladom.Nekem tetszettek a novellák, persze ízlésfüggő, hogy sorrendben melyik lenne a kedvenc és melyik a kevésbé, ezért most nem is rangsorolom őket. Viszont mindegyiken el lehet gondolkodni, továbbálmodni, megoldani, lezárni, megválaszolni, kiből mit hoznak elő a történetek.Keglovich T. Milán illusztrációival adnak egy kis plusz élményt a lapozgatáshoz. Lehetne több is belőlük Bár nincs benne erőszak és vér, sem horrorisztikus elemek, mégis inkább felnőtteknek való olvasmány, éppen a gondolkodásra ösztönzés miatt.

Ajánlotta a szerző engedélyével Eliza Beth.