Az első könyvem az önismeretről szól, befeléfordulás, és a légzéssel a jelen megélése!
A BOLDOGÍTÓ LÉGZÉS
Férjem elvesztése nyitott egy új lehetőséget, hogy magamba roskadjak, és keressem az élet értelmét, miértjét.
Rájöttem azokra a bölcsességekre, hogy:
„Az életed olyan amilyenné teszed!”
„Az Élet él, élj vele te is!”
„Amibe energiát fektetsz, az nő, az gyarapszik!”
„Az okos ember a gondolatait irányítja, míg a butát a gondolatai!”
” Mindenből a legjobb hozható ki, csak a hozzáállásodon múlik!!
A légzésről
A légzés egy cserefolyamat, amely testi és lelki szinten egyaránt az elfogadás és az adás polaritását öleli magába. Az életerő energiájának tudatos áramoltatásával változó tudatalatti állapotba kerülünk, testünk szűk határain túllépve valódi identitásunkhoz érkezünk. Ehhez nem kell sok tudás, elég mélyen befelé fordulni, és figyelni. Ebben az állapotban világosan szembesülhetünk elfojtott érzelmeinkkel, problémáinkkal, elrontott mintáinkkal.
Sokszor érezzük azt, amikor a főnök hívat, hogy mély mellkasi szorítás van. Félelem. Kapkodjuk a levegőt. Gondolatban kapkodjuk a sok kérdést, amit feltehet a főnök, és a sok választ, hogy melyikre mit is feleljünk, hogy megfelelő legyen. Önértékelési problémáink olyan naggyá válnak, hogy a szív körüli energia megreked, és mellkasi fájdalommá, gócponttá alakul.
Ilyen esetekben alkalmazzuk a légzéstechnika egyik fajtáját, és rálátunk, honnan ered ez az önértékelési gond, hova vezethető vissza a félelem.
Amikor mindezt tudatosítjuk, majd integráljuk, helyet adunk az új, tiszta energiának, a helyes minták rögzítésének, és nem utolsó sorban megtaláljuk helyünk, főleg önmagunkkal és azután képesek leszünk a külvilágban is megállni és fenntartani.
A BOLDOGÍTÓ LÉGZÉS című könyv, az embert mint fizikai szinten, érzelmi szinten, gondolkodó szinten és spirituális szinten egységesen kezeli. Csak így boldog az ember, és az a légzés is ami átjárja!
A könyv kilenc esettanulmány leírását is tartalmazza. Íme egy részlet Kinga írásából:
Felismerések és metódusok
Gondolkodásmódom napról napra formálódik. Már nem igyekszem elnyomni magamban a negatívumokat, hanem próbálom elemezni őket, rájönni, honnan erednek. Azon dolgozunk, hogy elfogadjam magamat olyannak, amilyen vagyok, hogy hibáimból okuljak, pozitívan változtassak, és szeretettel, hálával tudjak tovább menni.
A kezeléseknek hála rájöttem, hogy minden negatív tulajdonságom fontos építő elemem. Hogyan is lehetnék képes magamat formálni, ha nem ismerem gyengéimet. Csak úgy tudom felvenni a harcot a hibáim ellen, ha tisztán látom őket, és bár felfedezésük érzékenyen érint, megtanultam hálásnak lenni értük. Hiszen, amint belátom hibáimat, máris kezesebbekké válnak, és már nem ők irányítanak, hanem végre én vehetem át felettük a vezetést. Próbálom mindig észben tartani: „A bolondot a gondolatai irányítják, míg a bölcs uralja a gondolatait.”
Most már azt is tudom, hogy árnyék nélkül nincs világosság. Hogy is ismerhetném fel a fényt, értékelhetném a világosságot, ha nem tapasztaltam volna meg a sötétséget? Hogyan lehetne bennem világosság a sötétség megismerése nélkül?
A fény megtapasztalásának, kezdetben rövidebb, majd hosszabb fenntartásának módszereként a következőkkel ismerkedtem meg: tudatosság, tudatosítás, a pillanat teljes megélése, alázat, önátadás. Mindezek a fogalmak korábban egyáltalán nem foglalkoztattak, nem is ismertem őket. Úgy tapasztaltam, hogy modern világunk társadalma nem ismeri el se az alázatosságot, se a tudatosságot. Meglepetten tapasztaltam, hogy nagymértékű alkalmazkodó képességem ellenére is gondot okoz az alázat gyakorlása. Nem is sejtettem, mekkora problémát okoz megadni önmagam, és elfogadni egy magasabb akaratot a sajátom ellenében. Körülettem a világ a médiákon keresztül azt harsogja: „Mert megérdemlem!”
Korábban úgy tartottam, hogy minden alanyi jogon jár, legfeljebb komplexusaim, vagy épp jóérzésem szabhatnak határt vágyaimnak. Tulajdonképpen összekevertem az alázatot a meghunyászkodással, a megalázkodással. Azt hittem, szinonimák. Nemrégiben sikerült megértenem, mekkorát tévedtem. Az együtt tanulás folyamata ébresztett rá, mennyire fontos az alázat életünk minden területén.
A munkánkkal, egymással, az életünkkel és Istennel szemben. Mint a nagy egész piciny része, fontos, hogy át tudjam adni önmagamat a feladataimnak, hogy életem valós értelmet nyerhessen. Azáltal, hogy beláttam kicsinységem és gyarlóságom, az Univerzum máris lakhatóbb hellyé vált, mivel már nem egy magányos, céltalan valakinek látom magamat, hanem pont ugyanolyan alkotóelemnek, mint mindenki mást.
A foglalkozásokon sokat gyakoroljuk a tudatosítás folyamatát. Életem korábbi szakaszában nem ismertem a tudatosság erejét. Számomra az élet olyasféle élmények sorozata volt, amin jobb híján át kell esni, azaz sosem éltem át az adott pillanat teljességét, hanem próbáltam túlélni a pillanatot. Mindig rágódtam valamin a múltból vagy jövőből. A mai énem már azon dolgozik, hogy élje meg a jelen pillanatot, amennyire csak képes rá. Előfordul, hogy az egóm mégis kimozdít a pillanat kínálta lehetőségek megélésének csodájából, de mai énem már előbb-utóbb észreveszi ezt a csapdát, nevet egyet, és megpróbál mielőbb visszatalálni a pillanathoz. Nagy célom, hogy megvalósíthassam a ”gondolat, szó, cselekedet egységét”, ami csak állandó tudatosítás mellett érhető el.
A félelmek, frusztrációk, komplexusok leküzdésének több módszerét is megtanultam Csillától. Elsősorban azt, hogy a világon minden energia és információ. Minden egyes nappal egy lehetőséget kapok a kezembe, hogy életem eseményeit nekem tetsző információval, energiával töltsem meg. Miután az energia semleges, se nem pozitív, se nem negatív, én adhatom meg a nekem tetsző töltetet a rendelkezésemre álló energiának. Megtanultam, hogy ugyanakkora erőráfordításba kerül a negatív érzelmek felerősítése önmagamban, mint a pozitív érzelmeké. Ugyanannyiba telik bátorságot vagy félelmet, örömet vagy fájdalmat, szeretetet vagy gyűlöletet teremteni. Bennem e tételnek a felismerése nagy változásokat indított el.
Megértettem: én alakítom, irányítom önmagamat, minden napomat. Törekszem rá, hogy amennyire csak tudom, emlékeztessem magam a pozitív töltet jótékony hatására, hogy cselekedeteimben is meg tudjam nyilvánítani ebbéli szándékomat. Megtanultam, hogy minden nap teremtés!