Kezdem mindjárt a borítóval. Azzal, hogy kék, alapból megnyer magának. A stilizált emberalakok digitális ér- és ideghálózata, ami behálózza az egész borítót, mint az egész világukat, nagyon találó és informális egyszerre. A nagyon hosszúkás könyvforma annyira nem jött be nekem.
Furcsa világot fest elém a szerző. És ahogy a szereplői, emberi és mesterséges egyaránt az élet értelmét keresik, úgy kerestem én is a választ a könyv sorain keresztül, hogy ilyen világban érdemes-e élni, kell-e élni, élet ez egyáltalán? A válasz nyilván igen, hiszen azok a jövőbéliek nem ismernek mást, nekik az a természetes, nekik az az ÉLET. De valójában csak vannak. A legapróbb döntést is a gépek hozzák meg helyettük, akár akaratuk ellenére is, ők meg már csak lustálkodnak, félnek kimenni a szabadba (azt sem tudják, mi az!), még a mozgó képtől is félnek a vetített „ablakban”.Ahogy a technika fejlődött, úgy csökevényesedett el az emberi agy, mert nem használták. A Petri-csészében fogant, gépek által nevelt gyermekek azonnal chipet kaptak az agyukba. Minden adat, ismeret tárhelyre ment, minek fárasztották volna magukat emlékek őrizgetésével. Kihaltak a nyelvek, mert a gondolatnak nincs nyelve. De mivel a programoknak van (hát persze, hogy az angol), az megmaradt, így a különcöknek, akik még szavakkal is hajlandók beszélni, van mivel kifejezni magukat.Gépek tervezik a gépeket, és egyre jobbakat, okosabbakat, de ezeket az emberek már csak használni tudják, a működésük felfoghatatlan számukra. Egy biológiai ember, egy ház, egy mindent irányító, elszemtelenedett házi számítógép, ami már képes érzelmeket letükrözni, ironizálni, sőt hazudni – tulajdonképpen ez így együtt jelentett egy embert./Nagyon ismerős helyzet, chip az agyba, tudat-irányítás, népességcsökkentés. Ember és gép egyesítése. Totális kontroll kiépítése. Hasonló szándékú világban élünk! Remélem, a szerző nem jóstehetség, és a mi jövőnk más irányt vesz./Ebben az elgépiesedett világban él Ádám. Eszik, iszik, alszik, szeretkezik. Egymaga. No, itt rendesen megmutatkozik a szerző fantáziája. Persze, ahol semmi sem drága (hiszen nincs pénz), semmi sem lehetetlen (a gépek mindent megoldanak), és nincsenek extra kívánságok (hiszen nem is sejti, hogy lehetnének), ott kész a megoldás a digitális távszexre. Nem lövöm le a poénját, a mi felfogásunkkal „húha!”, de ő csak azt ismeri, így képes élvezni is.Aztán amikor éppen szexpartnert keres, találkozik Évával.Éva nem tudja, de a legfőbb mesterséges intelligencia, Szuperagy kontrollcsoportjának tagja. Ő lazán van fogva. Többet enged neki a rendszer. Nem fél elhagyni a házát. Napozik a kertben. Megeszi az almát a fáról. Sőt elmegy Ádámhoz, hogy őt is megtanítsa nemfélni.Kettejük kapcsolata a szexen alapul. Ezt használják örömforrásként, nyugtatóként, elterelésként, rábeszélésként, szóval szex szex hátán. Ebben nem változtak a férfiak még addigra sem, ahogy Ádám maga is elismeri, hogy a férfiak nem tudnak másra gondolni. Éva viszont irányító karakter, és ha kell, a szexet is felhasználja Ádám terelgetésére.Kirándulnak a külvilágba együtt, rácsodálkoznak a tájra, a megmaradt néhány, de csodás épületre, kapunk magyarázatot az aranyló búzamezőkre és a precízen karbantartott infrastruktúrára. A gépek egy halott világot szolgálnak, és a végső megoldás alapján feleslegessé is vált minden belefektetett energia. Szuperagy az ősi matriarchális felfogás szerint ezer nőt választott ki a feladatra. Végül kiderül a szándéka. Megadja a lehetőséget Évának, hogy megismerhesse a régvolt világot, és vezetője lehessen az újnak. Kedves olvasó, ha eddig nem találtál kedvedre való teremtés-magyarázatot, ebben a történetben a szerző eléd tálal egy újabb lehetséges verziót. Érdemes elgondolkodni rajta, hiszen akár így is lehet. Honnan tudhatnánk, hogy mi magunk most nem Ádám világának valamely változatában élünk-e?Éva, Ádámmal és ezer emberpárral az oldalán, gépek és technológia nélkül megoldhatja-e a rábízott hatalmas feladatot, az emberi faj fennmaradását, újraindítását a Földön?Ami kis negatívum számomra, az elején a három információs fejezet. Túl tömény volt, néha úgy éreztem, társadalomtudományt olvasok. Tudom, kellenek, de talán máshogy adagolva, apránként jobb lett volna. Megmosolyogtató logikátlanság: Ádám nem ismeri, nem ismerheti a régi mondásokat, vagyis az értelmüket, de használja, hogy „lennél szíves abbahagyni a papolást” mintha tudná, mi az, vagy egyáltalán mi az a pap. Egy dolog, hogy Éva versében állt a mondat, de honnan tudhatná az értelmét? Meg ez is: „Nem kell ennyire felkapnod a vizet!” Ezek olyan szófordulatok, amiket akkor már nem használnak, hiszen nem beszél a többség hangos szóval, meg nincs is kinek mondani, tehát Ádám sem mondhatná. A logika szerint a nyelvekkel együtt ezek is kihaltak. Úgy tűnik, a szerzőt elragadta a történet és kizökkent az általa alkotott világból. Saját tapasztalat, hogy milyen könnyű ebbe a hibába beleesni.Engem is elragadott a történet, kíváncsian vártam, mi lesz a sorsuk, mit vállalnak és mit nem, hogyan változik meg egy bezárva vegetáló ember érzésvilága a szabadság hatására, és közben rácsodálkoztam velük együtt arra az utópisztikus/disztópikus (hát igen, ízlés kérdése, hogy melyik!) világra, amit a szerző bemutatott a szereplői életén keresztül.

Ajánlotta a szerző engedélyével Eliza Beth.